Tengermély tiszteletem az erre csámborgó bloglovagoknak és bloglovagináknak!:D
Szerény személyem áll a "pszichológus haverom" és a "Mr. Pé" fantáziadús nevek mögött, tehát én volnék Mr. Zsé szerzőtársa ezen blog szerkesztésében, amely megörökíti albérletünk artikulálatlan és ordenáré röhögésekben és alkoholgőzös történetekben gazdag életét. E bemutatkozás után fel is venném a Mr. Zsé által mesélt mínuszegyedik nap történetének fonalát, amelyet ő ott ejtett el, hogy...
...meglehetősen illuminált állapotban (mondhatnám agyrészegen) megvettük a további üzemanyagot, vagyis a bbbort. A boltból kifelé jövet (értsd: az ajtaján kiesve) Mr. Zsében, a bolt előtt álló kopaszokkigyúrték és a sok Ferencváros-tábla hatására, felpezsgett a diósgyőri vér és üvölteni kezdett, hogy "hajrádévétéká, tütü-tü-tütütü", tehát mondhatjuk röviden, hogy majdnem megveretett minket... E szerencsésen végződött kis incidens után sikerült eltévednünk a hazafelé utat kitevő kb 12 méteren, mivel egyszer csak azt vettük észre, hogy csettintgetünk ezerrel egy étterem előtt szóló, élő cigányzenére...majd hazataláltunk. Pont.
Otthon elérkezettnek láttuk az időt és az idegrendszerünk állapotát ahhoz, hogy megtekintsük az említett "erotikus tartalmú" (jó poresz-) DVD-t. Mint kiderült, a "jó" jelző erősen megkérdőjelezhető, mivel az alkotás szörnyű volt, mintha a műfaj elbaszott paródiája lett volna... Mindenesetre, főleg addigra vállalhatatlan állapotunkból kifolyólag, fetrengve röhögtünk és ittunk...Majd kimentünk a gangra bagózni, ahol Mr. Zsében újra működésbe lépett a "kőkeményvagyokbazmeg"-gén, és elkezdte ordítani, hogy "ÜSD MEG A HASFALAM, Pé!...ERŐSEBBEN!!!", amit készséggel teljesítettem is, amire a "LÁTOD MILYEN KEMÉNY VAGYOK!?"-válasz érkezett...Ezután tovább ittunk...és röhögtünk...és ittunk...SNITT.
A vételezett bor elfogyasztásának mikéntjét a borgőz (helyesebben fröccsgőz) jótékony homálya fedi azóta is... és itt már átcsúszunk a nulladik nap történetébe, amely botrányos mértékű másnapossággal és kiváló időjárással (az azóta eltelt idő ezt az emléket is megszépítette, az akkori álláspontunk az volt, hogy "KHURVAMELEG VAN, BAZMEG!") köszöntött ránk.
Mr. Zséről tudni kell, hogy borzasztó másnapos alkat, így amikor hajnali 9-kor becsöngetett az akkor Pestre érkező barátnője és egy másik kedves hölgy ismerősünk, a következő, leírásra mindenképpen érdemes mondatot intézte hozzám:
- Pé, menj le a csajok elé, én meg kimegyek hányni...
...és tette ezutóbbit nem is egyszer...
Mindenesetre a hölgyek (dombok és hullámvölgyek...) érkezése volt a nap pozitívuma, akik még egy indító kávét is hoztak, mert jómagam is meglehetősen elgyötört állapotban voltam, de nekem legalább a gyomrom befogadási hajlandósága nem nullázódott le...
A harmadik (sajátos időszámításunkban tehát az első) nap hajnalán pedig vonatra szálltunk Veszprém felé, ahonnan kiindulva teljesítettük a Mr. Zsé által már említett gyalogtúrát, amelynek megszervezését ezúton is köszönjük "Tanár Úr"-nak (aki a továbbiakban e titokzatos néven szerepel majd írásainkban). Ezen a hosszú úton rengeteg, megörökítésre érdemes esemény (trógerkedés, patakban fürdés, esti lealjasulás stb) történt, de ezek akár egyenként is megérnek egy-egy mesét, és különben is, több nap, mint blogbejegyzés...
Na ezen a szar befejezésen már látszik, hogy elfogyott az ihlet mára...
Folytatása következik...
